Miután mindig könyörögnöm kellett egy szombatért, arra gondoltam, ha már van ügyelet miért is ne mehetnék. A gyerekek hazaérve állandóan kint lógnak, hol élettársamon, hol a szülein. Én megmondom az őszintét csak egy ideig bírom a légkört majd bejövök inkább írni. Az előzményeket nem részletezem, nekem a bent lett a menedék. Inkább elmegyek bicajozni de már nem is kávézok kint. Ez rosszabb, mint az eddigi valahány hely, ahol megfordultam. (Jó azt az egyet kiveszem, de ott az más helyzet volt.)
Szóval, elindultam, erre az egy napra. Időben, 7:27–es busszal, aminek 8:55 – kor kellett volna felérnie, de csinálták az utat. Így, 9:45–re értem fel. Ám nem elég, mindez valaki pont akkor ugrott alá a m3–as alá. Szóval a fantasztikus melegben várhattok a csodás pótló buszokat 35 percen át. Mivel rég voltam Budapesten egy lehetséges mentő útvonal sem jutott hirtelen akkor az eszembe. De azóta már készültem egy sor mentő ötlettel.
Mire beértem már 11 óra volt. Szóval az arra a napra betervezett sor mit nézzünk meg a bolt helyett maradt az ebéd, és a Szentistván Bazilika, mert jó rég voltam. És mivel már tényleg idejét nem tudtam mikor voltam arra, időt akartam rá szánni.
Majd találtam egy kis törzs helyet, ahol nagyon finom mangós, ananászos limonádét ihattam. Majd egy kis pihi után vissza haza. Tiszta Péntek 13 feeling volt amúgy azt megsúgom.
Képekben:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.