Szeretném megosztani mindenkivel, akik nem jutottak volna el a Tiktokra.
Ezt olvasnotok, látnotok, értenetek, éreznetek kell, mennyien elvagyunk most keseredve, írók, írópalánták, könymolyok és simán olvasó emberek.
De előtte pár szót magamról:
23 évvel ezelőtt indultam el azon a kis rögös úton melyet úgy hívok, Írópalánta. Egy ideig afféle gyógyításként működött, aztán ahogy egyre jobban szaporodtak az írásaim rájöttem, talán ez már nem csak menedék, egy nem látható napló, ami sok apró kis írásokból áll, hanem több.
14 éve született meg az első komolyabb regényem, mely lassan, de biztosan A5–ös méretbe 325 oldalba nőtte magát. Sok minden közbe szólt, így komolyabban az írásnak 2021–ben ültem neki szintén ugyan ezzel az írásommal melyet, teljesen a nulláról felépítettem. Ez idő alatt rengeteg jó emberrel ismerkedtem meg, vannak kik még mindig írópalánták, és vannak, akik azóta írókká váltak. A jelenlegi helyzet az, hogy az eset óta végtelenül elvagyok szomorodva, ugyanis három regényem ül a nemlátható fiókomba, leszedtem őket Wattpadról, átírat miatt, hogy ha tehetem anyagilag, jövőre neki essek egy magán kiadónak, vagy ha az élet úgy hozza pályázhassak velük. De az élet, na meg az állam úgy hozta, hogy jelenleg nem tudom mi lesz velük.
Ugyanis mind a három tartalmaz lépten nyomon (jó az Éjjeli árnyak regényem nagyon mélyen) erotikus tartalmat.
És akkor a lényeg:
Mivel megszületett, az új rendelet, ha most valahogy kiadatnám őket sorban bekéne őket fóliázni, sőt. Engem elszomorít, de nem csak ez, hisz ott a másik véglet is.
Könyvmoly is vagyok, és egyfolytában azon jár az agyam, hogyan szerzem be akkor a kedvenceimet, amik listázva vannak. Azokat, amik tartalmaznak erotikát, ami a szerelemmel jár, vagy csak egymás kívánásával, miért kell elvenni a néptől?
Minden más oké, mehet nyugodtan a tévébe, reklámokba, telefonon reklámként az arcomba nyomva magát mikor kikapcsolódásra vágyom, az olvasás meg már lassan tabu?
Tudom, csak írópalánta vagyok, nem látok előre, lehet a helyzet, az anyagi helyzetem úgy hozza az is maradok örökre. Egy név a sokból, egy lány ki arra vágyott, hogy megismerjék a Sárkányait, a világát, a szereplőit, most ez jelenleg kilátástalannak látszik.
De nem fogom hagyni, ha kell, két naponta bedobom a blogomra frissítve ezt a cikket míg ki nem kerül kiemelésre, harcolni fogok, a Magyar írókért!
Mert megérdemlik, mert arra lettem buzdítva, hogy az olvasás menő, mert a menedékem, tavaly november óta menedékké vált. És nem fogom hagyni, hogy mindezt bármi megakadályozza. Valahogy, de be fogom szerezni a könyveket és nem érdekel, ha a helyzet úgy hozza, hogy mindezért már nem tudok rendelni majd netről, bemegyek érte Budapestre. Nem érdekel, de ezzel az Armageddonnal amit ledobtak most odafentről mélységesen fel vagyok háborodva, és el is vagyok keseredve.
Itt is közvetíteném, amit Facebookon olvastam, egy Jogászt azért meghallgatnék szívesen mit gondol az egészről és mi is lesz akkor most ennek az egésznek a következménye.
Olvasóként hogyan is tudok majd én például, beszerezni majd könyveket, hogyan tudnak majd az írók például eladni ilyen könyveket?
Miként és mennyire is terjed ki ez az egész, mert sok ember csak tapogatózik, köztük én is.
Nos, és mi is ez az egész, amit ide most kidobtam?
Tegnapi hírekben volt róla szó, tessék:
Köszönöm, ha mellénk állsz, és szót emelsz ezért.
Stellina Enna Drago (Kiscsillag_86)
Írópalánta, Blogger, Könyvmoly