Hosszú ideje, már nem álmodtam már semmit se
egyik nap még is megjelentél nekem
mint egy látomás, olyan erősen és magabiztosan.
Rólad álmodom, azóta csak ezt kívánom,
míg meg nem találsz,
én álmaimba várlak.
Rólad álmodom, és ha ott ölelsz alig várom,
várom, hogy mikor jön el a nap,
mikor ezt nem csak álomban teszed.
Rólad álmodom, és kívánom, hogy igaz legyen,
és addig én pedig várok,
várom az éjjelt, hogy álmomban,
újra magadhoz ölelj.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.