Körülbelül két hete írtam, folyton zavarognak és a családnak nem igen akarom megmutatni. Főleg miután anyósom elmondta a véleményét az írásról, hogy nincs értelme stb.
Nekem ez az egyik kedvencem lett. Nektek viszont, szívesen megosztom.
Eső vagy te nékem,
mely elmossa viharos lelkem.
Lelkem, mely magányosan vár,
várja, hogy megleld.
Szél vagy nekem,
mely felüdülést hoz a melegben,
forróságba, mely most átöleli lelkem.
Tűz vagy te nékem,
remélem egyszer majd
bennem is lángolsz.
Te vagy nekem minden,
minden mi van.
Mi pénzel meg nem vásárolható,
az őszinte tiszta szerelem,
mely mindent átkarol.
Bennem van a remény, hogy te itt leszel.
Addig pedig csak ülök,
ülök és várok, várok rád a csillagokat nézve.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.