Rád várva

Itt ülök és várok rád.

Hol a bejárati szinten egy ülő helyen,

hold pedig fent ebédidőben,

a kínai előtt a kerek asztalnál.

Szombat van és csak várok,

várok hátha megjelensz.

Nem tudok minden hétvégén itt lenni,

de most, újra itt vagyok.

És várlak.

Ha netán egy szombaton,

éppen te is arra járnál,

nézz be a Corvinba, hátha éppen

rád várva ülök.

Amikor majd nézelődsz,

és meglátsz egyedül egy nőt,

hátizsákkal, vagy éppen ülve nézelődni fog,

de lehet éppen csak a füzetbe  írni,

és két ásványos karkötő lesz a bal kezén

egy rózsaszín, és egy saját készítésű

meg rózsaszín óra,

nyakában pedig egy Hórusz medál,

tudnod kell,

az én vagyok.

Rád várok.

Rád várok, mikor jelensz meg.

Rád várok mikor szólítasz meg.

Rád várok, egyre csak várok,

és tudom, hogy találkozni fogunk.

Addig is.

Vigyázz magadra,

ne szedd le a szakállad nagyon szeretem.

Álmomba szerettem.

A Hajadba imádtam álmomba beletúrni,

mindig bozontos álmomban,

így azt se nagyon változtasd.

Ne szomorkodj,

pihenj sokat,

gondolj sokat rám, mert én azt teszem.

Mosolyogj, sokat mert szeretem,

álmomban nagyon cuki voltál,

az ingekről ne szokj le,

imádlak úgy ahogy vagy.

És a nézésed,

a sötét szemeiddel,

a meleg mindent elsöprő pillantásod,

az add erőt,

én pedig ezzel.

Ezzel a verssel.

Hátha előbb megtalálsz,

hátha előbb szembe jövök mint a

Corvin Plázában.