A nagyon erősen éreztem, hogy kell erről írnom. Lehet valakinek szüksége van rá?

Tehát, Istennők.

Jaj, drága Boszorkány testvérkéim, mindig csak párat emeltek ki. Pedig, annyian vannak.

Hekaté, Vénusz, Afrodité csak egy a sokból.

Szóval.

Egyiptomiak:

Anat: Az Istenek anyja. Háború és a szerelem istennője.

Básztet: macskaistennő, Bubasztiszban imádták, amit a deltában a tiszteletére hoztak létre. A vidámság és a zene istennője. Továbbá, a ház és gyermekek védelmezője.

Azt tudnotok kell, hogy Szekhmet későbbi megszelídült alakjáról beszélünk itt, aki Sekhmet a háború, csata és tűz istennője. Leírja az oroszlánfej és a piros ruhában; A feje általában egy karddal rendelkező napfényt tartalmaz, néha pedig egy jogarát tart.

Ízisz: az egyik legjelentősebb istensége, , a , a termékenység, a víz és szél, a tengerhajózás istennője, a nőiesség és a hűség szimbóluma, testvére és felesége, anyja.

Hathor: Hórusz felesége. Az istennő, a szépség, az öröm, a szerelem és anyaság istennője. Az ókori Egyiptom történelme során az egyik legfontosabb és legnépszerűbb istenség, az uralkodók, előkelők és a köznép egyaránt tisztelték. A sírokban gyakran ábrázolják „a Nyugat úrnőjeként", amint az elhunytat köszönti a túlvilágon. A zene, a tánc, az idegen földek és a termékenység istennőjeként is tisztelték; úgy tartották, ő segít az anyáknak a szülésnél, emellett a bányászok védelmezője is volt. Leggyakrabban tehénistennőként ábrázolják, szarvakkal, melyek közt napkorongot tart, rajta . A későbbi korokban két tollat és -nyakéket is visel.

Neith: A a harc és a vadászat istennőjeként valószínűleg az egész Delta-vidéken tisztelték. Attribútuma az , a nyíl és a volt. Hórusz anyja, anyaistennő, a termékenység istennője, az asszonyok ereje, Taurt, a terhesség és szülés istennője, hátsó lábain álló vízilóként ábrázolták

Uadzset :

nevének jelentése: a zöld) kobraistennő az . Eredetileg a predinasztikus korban fontosnak számító Dep városának helyi istensége, azé a városé, ami később a róla elnevezett város része lett, amit később a görögök Butónak neveztek el. Később egész védőistennője lett.

Védelmező istennőként gyakran fején összetekeredve ábrázolták, hogy védje a főistent. Ebből a képből alakult ki Uadzset és a napkorong közös ábrázolása, az , ami a fáraók koronáján szerepelt és fontos védelmező szimbólum volt. Felső- és Alsó-Egyiptom egyesítése után alakja nem olvadt egybe a Felső-Egyiptomot védelmező keselyűistennőével, Nehbetével, annak ellenére, hogy hasonló funkciót töltöttek be; Nehbet csatlakozott Uadzsethez a koronán és együtt lettek az egyesített Egyiptom védőistennői. Együtt „Két úrnő"-ként emlegették őket (nebti; ez a mindenkori fáraó egyik címe is).

Uadzset a földhöz kötődő istennő volt, és formában ábrázolták, rendszerint kobraként, ami gyakori azon a területen, a későbbi korokban kígyófejű vagy ureuszt viselő nőként is ábrázolták. Egy korai ábrázolása papirusz köré tekeredő kígyó, a predinasztikus korból (i. e. 3100 előttről). Ez a Mediterráneumban később elterjedtté váló, rúd köré tekeredő kígyó első ismert ábrázolása, hasonló a , bár eredetük lehetséges, hogy eltér.

Neve Alsó-Egyiptom jelképének, a a nevéből ered, csak a különbözteti meg Alsó-Egyiptom vörös koronájáétól, a korona esetében egy korona, az istennő esetében egy ágaskodó kobra a determinatívum. Alakja megjelenhet az 'isten' jelentésű zászlóforma hieroglif jel zászlórúdján is.

Orákuluma Per-Uadzset templomában volt; lehetséges, hogy innen ered az orákulumoknak is átterjedő hagyománya. Ünnepét, Uadzset eljövetelét -én ünnepelték. Éves ünnepét városában -én tartották.

Összefüggések Uadzset és más istenek között

A egyik értelmezése azonosítja Uadzsettel. Ebben az értelmezésben kapcsolatba kerül , akivel szintén összefüggésbe hozták a Tejutat, és más korai anyaistennőkkel, köztük és . Hathorral együtt is összefüggésbe került Uadzsettel, és mikor Ré Hórusz sok vonását magába olvasztotta, Uadzset védelmező szemét is. Összefüggésbe hozták Hórusz szemével (lásd ), mivel szoros összefüggésben állt Básztettel, akinek szeme később Ré, illetve Hórusz szeme lett. Az egyiptomi udzsat szó zöldet és kéket is jelent. Ez volt a Hold szemének a neve is, ami később Hórusz szeme lett. Per-Uadzsetben Hórusznak is állt egy szentélye.

Mikor a szoláris istenségként a forrósággal és tűzzel is kapcsolatban álló Ré védelmezőjének tartották, Uadzsetet képesnek gondolták arra, hogy tüzet fújjon a támadókra, ahogy a kobra mérget köp ellenségei szemébe. Ebben a szerepében a lángok úrnőjének hívták. Később azonosítani kezdték az alsó-egyiptomi háborúistennővel, , aki szintén az ország egyik jelképe volt. Uadzset-Básztetként gyakran oroszlánfejű kígyóként ábrázolták, mivel Básztetet oroszlánként szokták.

Mikor Felső-Egyiptom meghódította Alsó-Egyiptomot, a két oroszlánistennő közül az övékét, tartották az erősebbnek, és vele is azonosították. Mint védelmező istennő végül beolvadt alakjába, akinek kultusza férje, kultuszával együtt egyre nagyobb jelentőségre tett szert. Így alakult ki a Mut-Uadzset-Basztet istenháromság.

Mivel kobraként ábrázolták, alakja összeolvadt istennőével is. Későbbi mítoszokban, mivel a földdel állt kapcsolatban, Felső- és Alsó-Egyiptom egyesítése után nílusisten feleségének tartották.

Ide kapcsolódik ugyanúgy és múltkor találtam, pont ezért nem akarom külön sorolni. A törököknél találtam, egyszerűen imádom a legenndáját.

Şahmeran

Şahmeran az iráni-perzsa, illetve az anatóliai török és kurd mitológiában felbukkanó, deréktól lefelé kígyó, deréktól felfelé női alakot viselő, soha nem öregedő természetfeletti teremtmény, aki föld alatti birodalmában uralkodik a kígyókon, vagy a legenda más változataiban a félig ember, félig kígyó Maran nevű lényeken. Neve perzsául azt jelenti, hogy „a kígyók sahja", bár a hozzá kapcsolódó legenda legtöbb változatában nőnemű lényként szerepel. A róla szóló anatóliai történetek szerint a lakhelyét Mersin Tarsus nevű járásában kell keresni, vagy az adanai Ceyhan és Misis között található Yılankale nevű várban. Esetleg Gaziantep Islahiye nevű járásában, a Şahmaran hegy lábánál, vagy Mardin környékén, ahol Şahmeran különösen népszerű, olyannyira, hogy a helyiek a lakásuk falára akasztják a képét, hogy megvédje az otthonukat.

Şahmeran legendájának tarsusi változata

Egyszer régen, talán többezer évvel ezelőtt ezen a vidéken, egy hatalmas erdő alatt hét szintnyi mélységben elterülő birodalmában uralkodott Şahmeran a kígyói felett. Mindannyian okos és szeretetreméltó teremtések voltak, akik békében éltek. Şahmeran, aki deréktól felfelé gyönyörű nő volt, deréktól lefelé pedig kígyó, ismerte a növények és a gyógyítás tudományának titkait. Az emberek tudtak a létezéséről, de nem ismerték a lakhelyét, ezért nem háborgatták.

Cemşab volt az első az emberek közül, aki találkozott Şahmerannal. Cemşab fiatal fiú volt, szegénysorsú családja abból élt, hogy összeszedték a tűzifát a közeli erdőkben. Egy napon a fiú a barátaival elindult mézet gyűjteni. A fiúk az erdőben egy ismeretlen, a kutakhoz hasonlóan mélybenyúló barlangra bukkantak, és Cemşabot leeresztették a barlangba, hogy körülnézzen. Cemşab odalent talált is mézet, és felküldte a cimboráinak. Ám azok túl mohók voltak, és miután megszerezték a mézet, otthagyták Cemşabot a sorsára.

Ahogy Cemşab alaposabban körülnézett a barlangban, észrevett egy hasadékot, amiből fény szűrődött ki. Elővette a kését, és nekilátott kiszélesíteni a lyukat. Amikor már elég széles volt a rés, belépett rajta, és a csodálkozástól elállt a lélegzete. Egy gyönyörű kertet látott, ahol páratlan szépségű virágok nyíltak. A kertben volt medence is, és rengeteg kígyó, mind Şahmeran alattvalói. Cemşab összebarátkozott Şahmerannal, aki nem bántotta őt, sőt, épp ellenkezőleg, idővel sok mindenre megtanította. Cemşab tehát elnyerte Şahmeran bizalmát, és éveken át élt annak földalatti birodalmában.

Csakhogy idővel Cemşabnak nagyon hiányozni kezdett a családja, ezért megkérte Şahmerant, hogy engedje haza, és mutassa meg neki a kivezető utat. Şahmeran, aki nagyon megszerette a fiút, nem akarta, hogy Cemşab elmenjen, de látva, hogy amaz mennyire kínlódik távol az otthonától, végül ráállt, hogy elengedje. Cserébe egyetlen dolgot kért tőle, azt, hogy senkinek ne árulja el, hol él. Mielőtt Cemşab távozott volna, Şahmeran figyelmeztette a fiút, hogy soha többé ne menjen hamamba, ugyanis, ha belép a fürdőbe, a testét azonnal elborítják a pikkelyek.

Cemşab hazatért a családjához, és hosszú időn át megtartotta a Şahmerannak adott szavát; nem árulta el senkinek, hol lakik. Egy napon aztán megbetegedett a padisah, annak az országnak az uralkodója, ahol Cemşab élt. Hiába próbálták meggyógyítani, minden próbálkozás kudarcba fulladt. Ekkor előállt a vezír, és kijelentette, hogy a padisah csak úgy gyógyulhat meg, ha eszik Şahmeran húsából. Azt azonban senki sem tudta, hol rejtőzik Şahmeran. Ekkor a vezírnek eszébe jutott, hogy egyszer azt hallotta valahol, hogy annak, aki valaha is találkozott Şahmerannal, pikkelyes lesz a bőre, ha megfürdetik a hamamban. Ezért aztán a vezír erőszakhoz folyamodott, és boldog-boldogtalant a fürdőbe vitetett, hogy kiderítse, az alattvalók közül találkozott-e már valaki Şahmerannal. Amikor Cemşabra került a sor, és belépett a hamamba, azonnal beborították a pikkelyek a bőrét. A vezír rögtön elvitette, és faggatni kezdte. Napokig hiába kérdezgették, Cemşab nem árulta el Şahmeran titkát, de amikor kínzásnak vetették alá, egy idő után már nem bírta tovább elviselni a fájdalmat, és végül belement, hogy megmutatja, hol rejtőzik Şahmeran.

Így a vezír és a kísérete csatlakozott Cemşabhoz, aki megmutatta nekik az erdőben megbúvó barlangot. Şahmeran, miután kihúzták a barlangból, észrevette a sokaságban Cemşabot, és megértette, hogy a fiú elárulta, ám a vezír fegyvereseit látva arra is rájött, hogy ezt nem önszántából tehette. Ezért, mielőtt megölték volna, odakúszott Cemşabhoz, és azt mondta neki, hogyha őt megfőzik, ne egyen az első főzetből, várja meg a másodikat, csak abból vegyen, a megfőtt testét pedig a vezírrel etesse meg. Cemşab így is tett. Nem evett az első főzetből, és jól is tette, a padisah ugyanis, aki rávetette magát a gyógyhatásúnak hitt levesre, azonnal meghalt. A vezír, aki Şahmeran húsából evett, súlyosan megbetegedett, és betegsége következtében mindent elfelejtett, amit eddig tudott. Cemşabból végül padisah lett, és bölcsen uralkodott élete végéig.

A tarsusi kígyók szerencsére a mai napig nem értesültek róla, hogy Şahmerant megölték az emberek, mert ha egyszer ez kiderül, bosszúból elözönlik majd egész Tarsust.

Eddig a szomorú történet a nagylelkű Şahmeranról, aki odaadóan szeretett egy fiút, az őt végül eláruló Cemşabot, és aki ebből a szeretetből fakadóan mégis képes volt a megbocsátásra és önfeláldozásra...

Ha többet szeretnél tudni, olvasd el itt:

Kelta istennők tárháza:

Görög Istennőkből a legfontosabbak:

Hesztia másnéven Vesta a házi tűzhely istennője. Mivel képességei a házal kapcsolatos kérd őt, házad védelme érdekében.

Artenisz – Diana a vadászat istennője. Egyes oldalakon úgy tartják az erdő és a benne élő állatok védelmezője is.

Héra – Luno a háztartási hűség istennője

Aphrodité – Venus : a szépség, szerelem istennője

Déméter – Ceres: a gabona és a jó termés istennője

Ceres mint név, még ismert lehet, a legszomorúbb Japán legendákba.

Egyszer, tizenkét Tennyó fürdött az égből leszállva a tóban. Egy közelben halászó fiatal férfi, az egyik eltávolodott tündérbe bele szeretett. Ellopva a Hagoromo –ját (kelengye), már nem térhetett vissza testvérkéihez a mennybe. De beleszeretve a halászba vele élt. Mikor gyermekeik születtek, és itt változó a történet. Az egyik azt mondja a gyerekeitől megtudva, véres haragra gerjedve megölte férjét, majd örök fűz lábánál, örök nyugalomra szenderült a gyermekekkel együtt.

Másik leírásban az olvasható, hogy támadás érte a falut. A férj súlyos sebesülést szenvedett. Ceres, – még az elrejtett Manának hála – erejéből adott a férfinak. De a férjre ez rossz hatással lett. Bedobva a tóba a kelengyéjét, azt hitte csak a magáénak tudja majd a nő erejét. De ahogy eltűnt a Hagoromo, úgy eltűnni kezdett Ceres ereje is. A halála előtt, a nő végzett szerelmével, és a vége ugyan az, örök álomra szenderült a gyermekekkel.

A legendát remekül feldolgozták az Ayashi No Ceres, Anime / Manga alatt. Ajánlom azoknak is akik nem Manga fanek, mert nagyon sokat meglehet tudni az emberi önzőség határaiból és abból, hogy ennek ellenére van aki védi még azokat, kik képességgel élnek.

Ti nem látjátok, de cirka 5 oldal lett az összefoglalom. Rengeteg sok Istennő van még. A Vikingeket még ide se soroltam.

.:: Tehát mikor kijelented, hogy Istennővel akarsz dolgozni, légy nyitott. Mert bármelyik megtalálhat. A kezdet őstől egészen, egy másik kultúrán át. És a török legendákból is látható. Olykor, az istennők, majdnem megegyeznek más kultúrák, isteneivel is. ::.