Fáradt vagyok, és nem kívánok semmi mást, csak, hogy hozzád bújhassak. Nem akarom siettetni az időt, a találkozónkat meg főleg nem, de szükségem lenne a mosolyodra, mely olyan, mint a nap.
Álmaimban felmelegíti lelkemet, és másra sem tudok gondolni csak arra mikor látom viszont újra ezt a békét. Tudom butaság, de hiszem, hogy vagy, és magányosan telnek napjaid, egy üres lakásban, senki sem vár rád. Dolgozol, s nem kapsz elismerést pedig mindenki másokért teszel nap, mint nap. Úgy érzem Mentor vagy, és a legjobb, még sem kapsz elég elismerést így olykor leülsz és kikapcsolsz.
Borozgatsz és kiengeded a fáradt gőzt. Volt olyan mikor érzésem, hogy fehér bor illat csap meg, melynek gyümölcsös, gyöngyöző íze lehet.
El nem tudod képzelni, mennyit álmodtam rólad, ahogy azt sem, mekkora nagy erőt adsz a mindennapjaimhoz még ilyenkor is.
Mikor fáradt vagyok, összetört, és egyszerűen nem látok kiutat és még ilyenkor sem kívánok mást, csak, hogy a mogyoróbarna szemeidbe nézhessek, s kisírhassam magam a válladon.
Akárhol is vagy, már jó ideje füzöm magam, és féltem, hogy a neten majd esetleg főleg itt a blogon megszólnak, sőt, esetleg valaki azt hazudja te vagy az, így nem véletlen, hogy nem írok le mindent, amit rólad tudok, de meg kell próbálnom.
Muszáj, mert most nem tudok menni egy darabig Budapestre a Szent István Bazilikához, álmomban ugyanis ott találkoztunk, háromszor is.
Talán hátha így megtalálsz, vagy valaki aki esetleg felsimer téged. Remélem, az esélyt megakarom adni ennek a lehetőségnek is.
Ha esetleg még is magadra ismernél, írj rám: https://www.facebook.com/stellina.enna.drago
A bejegyzés trackback címe: