Várlak, s mindig csak várlak
Vágyakozva várom
Mikor jelensz egyszer csak meg
Ölelsz át, s mondod, szeretlek.
Várok, itt ülök és várlak,
Félek.
Félek, hogy nem jelensz meg,
S a remény meghal bennem.
Kiég, s elvesztem hitem.
Majd egyszer csak eltelnek,
az évek,
S az Álombéli lovag,
Csak álom marad.
Én pedig,
Magamra összetörve egyedül.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.