Rózsa
Mikor magamhoz tértem, az oldalamon feküdtem. Hádész, nem messze tőlem ült és épp egy könyvet olvasott. A párnám mellett egy frissen vágott rózsa volt az, amelyik amnyira tetszett.
– Köszönöm – szólaltam meg erőtlen hangomon. Ő azonnal felnézett, letette a könyvet, majd felém hajolt.
– Ne haragudj. Gondolnom kellett volna rá, hogy nem fogod bírni.
– Nekem is szólnom kellett volna inkább, mint Hermészt fogadni.
– Ez így igaz, de ami volt, azt tudnod kell. A teljes igazat.
– Hádész, anyám licitálásra bocsájtott, nincs ettől rosszabb.
– Ez kissé bonyolultabb.
Ekkor felállt majd az ablakhoz sétált. Lassan kifújta a levegőt, majd velem szembe fordult.
– Régóta vagyok egyedül, szerettem volna valakit magam mellé. Zeusz pedig a hír hallatán azt hazudta elakarlak rabolni. Mire anyád egyből élve a lehetőségen, inkább eladásra kínált. Álnéven licitáltam, így csak akkor derült ki vásárolt meg mikor eljöttem érted. Bevallom, úgy is éreztem magam, mint egy tolvaj.
– Megakarom inni a tejet, de tudnom kell mindent mi volt akkor. Nem az emlékektől akarok álmatlan éjszakákat. Mond el nekem kérlek.
Ő végig nézett ekkor rajtam, mintha csak megakart volna bizonyosodni arról, hogy tényleg jobban vagyok, majd bólintott.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.