(1.)

   te leszel a béke, az új otthon, a családom.

   Akkor még csak éreztem.

   Ma már tudom."

Ez a legelső bejegyzés, és mint minden bejegyzésben illik pár sort mesélni magamról mielőtt beleugrok a sűrűjébe.

Szóval világ életemben próbáltam az emberi kapcsolatokat ápolni. Nem tudom miért, lehet jó Isten így teremtett, de miután legjobb barátnőmet elsodorta mellőlem nem igen tudtam mással lebarátkozni a való életben. Így maradt a neten való barátkozás. A fiúknak sem jöttem be.

  Az egyiknek, azért mert nem hordtam magas sarkút és hiába magyaráztam, hogy ember ínszalaggyulladásom van, soha az életben nem fogok tudni 2 centis magas sarkúnál nagyobb vagy nehezebbet cipelni kecses lábaimon, mind ez nem érdekelte egyiket sem.

Mint ahogy az sem, hogy hordjak miniszoknyát. Én és a miniszoknya? xD Az év kabaréja. Egyszer vettem fel hosszabb szoknyát, hát nem lett jobb a pasizási ráta.

  Aztán sminkeljek. Mivel nem volt ki megmutassa és akkor abba az évben nem volt Youtube, hogy ellessem, így ez nem ment.

De igyekeztem lépést tartani a magam kis módján.

A párjaim netről ismerem, mindegyiket.

Van olyan akivel jó emlékkel vagyok és van olyan akit szerencsére elfelejtettem.

  Aztán megismerkedtem J " ez tök para olyan mintha Jokerről akarnák írni..." vel. Nevezzük csak így mert az évek folyamán annyi fájdalmat okozott, hogy nem szeretném nevén nevezni.

Szóval J-vel nagy volt a szerelem. Teljes kút zuhanás. Atomra magába zúdított, én meg ittam szavait mint a vasárnapi misén a Pap tanításait. Majd teltek az idők, Egyre többször vettem észre, hogy J nem is olyan tökéletes. Főleg mikor összebútoroztunk,

  Majd volt egy szünetünk, akkor egy ideig nagyon jól éreztem magam Tomival. Sőt, akkor voltam a legboldogabb. Miért mentem vissza J-hez? Nem tudom. Valamiért megijedtem, valami nem ment. Nem tudom.

Aztán miután visszamentem, jött a hír. Terhes lettem.

  Nem azt az örömöt kaptam amit vártam. Csak annyit: Megmondtam, hogy lehet gyereked...

Ugyanis akkor sok nőgyógyászati probléma tömkelege előzte meg a dolgot és igen sanszos volt, lehet - e a közeljövőben.

De. Minimanó ott volt. És neki kezdtünk a kilenchónapos kalandtúrának. Javarészt J nélkül.

  Öt hónaposan rosszul lettem, a szüleimhez költöztem, Tudom csúnya dolog. Megbeszélhettem volna J - vel. De miután volt egy parázsvitánk a tulajjal, és ő nem állt ki mellettem, úgy éreztem marha mindegy, hogyan döntök. Neki úgy jó ahogy van, de nekem nem. Már anya leszek. És nem elég csak az ígérgetés és majd megoldódik, ne aggódj dumák.

Szóval, az én Minimanóm 8 hónapra jött. 36. hétre. És igen, jól sejted a kalandtúrának itt közel sincs vége.

Megszületett,

  5 hónaposan kiderült marha nagy gondok vannak. Irány a Gézengúz Budakalász.

Miután hat hónapig mentünk Kanizsára (Megy a gőzős, megy a gőzös kanizsára...) a pici nem fejlődött, úgy döntöttem köszönöm kiveszem. Kaptam ekkor hideget és meleget a vezetőtől, de ezt nem részletezem. A lényeg, nekünk a Gézengúz heti egy fejlesztéseivel annyira felesleges volt, hogy otthon is fejleszthettem volna.

  Aztán Dévény tornára jártunk. Morbid de  a gyerek végig röhögte az egészet. Érted várok kin, hogy sorra jussunk, hallom, hogy bent a gyerek mennyire ordít. Arra gondolok úristen milyen középkori kínzásokkal fejlesztik a piciket, az én fiam meg konkrétan végig röhögi.

Majd kikerültünk a hivatalos nevelés tanácsadó alá, és elindultunk szép lassan.

  2017-ben J Szülinapjára frappáns meglepit gondoltam ki. A sok nem törődöm, nem érek rá, magyarázatok után, úgy döntöttem a legjobb ajándék, ha azt mondom: Soha nem viszlát. Kidobtam.

Persze tudtam, hogy Manó miatt még lesz pár harcunk, főleg mert ő marhára elvan a kis világával.

  Aztán folytattam utam, továbbra is egyedül vittem tovább az én drága Manókámat. Majd megismerkedtem az én drága, drága Hercegemmel.

Augusztusban találkoztunk, Szerelem lett első látásra.

  Rákövetkező évben, szintén Augusztusban összeköltöztünk.  Szeptemberbe, Minimanó Bölcsit kezdte.

Majd 2019-ben Óvodát.

  J kiharcolta a közös felügyeletet a bíróságon, ahol nem sok esélyem volt. Azóta három év telt el. Nem látogat minket és nem fizet, de vehemensen ragaszkodik a "Közös felügyeletért" amit konkrétan senki sem ért. Megvan a maga kis élete, elvan, él mint Marci hevesen. De nem érdekli, a gyereke kinek azért van problémája.

Az életünk Minimanóval nem olyan ahogy legtöbben gondolják.

  Segíteni kell az öltözködésben, tanuljuk már, de reggel nem megy neki. Így ez fél óra. Ha jó idő van ismét fél óra besétálni, mert mindent megnéz.

  Bent öltözködés szintén segíteni kell. Nem beszél, vagy is próbálkozik, de még nem teljesen. Sok mindent nem ért.

Tehát ha veszekszel vele, nem érti meg, csak mosolyog és halad tovább. De már ott tartunk, hogy már érti mi a veszély - sütő, forró, csúszik.

Érti ha , akkor megkérdi mi a baj.

  Átölel, és szeret. rengeteg szeretet van benne, nagyon kiegyensúlyozott lurkó. De nekünk az életünk az Óvi után sem áll le. Otthon képzem, rajzolunk, mondókázunk, vannak speciális könyveim, abból tanulunk, vagy netről szedem össze az anyagokat, ha tudom. Én vagyok egyszerre a logopédusa, gyógytornásza, óvónője.

Napi 24 órás szolgálatot igényel, hisz ha este felriad, van, hogy beszélek hozzá, vagy csak átölelem.

  Nem egyszerű, de soha egy napot sem bántam meg, hogy van nekem. Olyan volt már és nem is tagadom főleg az elején, hogy úgy éreztem sokkal jobb lenne, ha édesanyámékkal lenne, mert én nem tudom megadni azt ami kell.

Ma már más. Itt a Hercegem, aki teljes mellszélességgel támogat.

  Segít mind lelkileg, anyagilag. Nem mondom azt könnyű. Minimanóval sok dolog van még, de haladunk. Sajnos a kialakult helyzet miatt, csak négy órában tudok elmenni dolgozni. Nincs, aki vigyázzon rá, a közösség miatt, sokszor beteg is. Ugye amit bevisznek, az rajta is végig megy, Szóval ezt senki sem tolerálja így marad a nyári napszám.

Ez idén kimarad, ugyan is hamarosan érkezik Picur. Októberbe;)

Szóval, Rólunk megírtam mindent, ha bármilyen kérdés felmerül, kérdezz nyugodtan. :)