//Part 7//

Fűző (ruhadrab) 2023.09.11. 

 – Gyerekek voltunk még, én hét, te öt éves. A nyáron tartandó ünnepélyen voltunk szüleinkkel, ám valaki bombát rejtett el. Te eltévedtél, akkor találkoztunk elsőre, a robbanásakor valahogy rám ugrottal és a testeddel védtél. Meghaltak a szüleim, megkaptam apám képességét, te voltál a legelső kit vissza tudtam hozni. De sajnos a szüleim, és az édesapád nem.Ledöbbenve hallgattam Hádészt, vajon ki lehet ennyire elvetemült, hogy bántson gyerekeket. Olyan volt mintha olvasott volna bennem, leguggolt és a szemembe nézett. 

– Ha valaki potenciális ellenséget lát benned, akár téged is eltiporhat gyerekként, ezt jó, ha megtanulod. 

– Akkor ezért van a seb a hátamon és pontosan ezért nem tudtam sohasem elviselni azt a fura ruhadarabot, melyen fűző van. 

– Igen, valószínűleg ezért, és nagyon sajnálom, hogy mindez miattam történt – hajtotta le ekkor a fejét. 

– Figyelj jól rám – ekkor kiszálltam az ágyból, még bátortalanul, de megindultam felé, ő ekkor megelőzőn, majd megfogta a kezem és türelmesen várt – te csak egy kicsi, ártatlan fiúcska voltál még, nem más. 

– Az akkori Hádész fia – jelentette ki határozottan, éreztem ahogy megremegek, arra tudtam csak gondolni mennyire is magányos lehet. 

– Akkor is egy gyerek voltál – emlékeztettem ismét, majd elnéztem az asztalra, a kis mélyhűtő tasak ott állt, egy átlátszó üvegpohárral – ezt most megiszom és alszom egy nagyot, holnap meg találkozunk ismét. 

– Előre szólok, hogy ne ijedj meg. 

– Rendben – ráztam meg a vállam, kivettem a még hideg tejet, végig néztem rajta, egy liter lehetett, lecsavartam a tetejét majd mit sem törődve a pohárral elkezdtem meginni mintha csak egy finom szörpöt innék. 

A finom, vaníliás, mentolos, csokis csoda azonnal kezdtet szétáradni a testemben, éreztem ahogy mély fáradság elkap, majd már csak arra emlékszem, hogy leteszem az üres üveget, majd nagyokat ásítva elfekszem az ágyba. 

 #Vállaldbe #Szeptember #Fűző