//Part 4//

Azt mondtam – Nem

Könny csorbult ki a szememből, amit meglátva azonnal elengedett. Mintha egy másodperce megláttam volna a gondoskodó részét is, de inkább nem szólt. Elindult, és jobban láttam követni. Séta közben már lelkifurdalásom is volt. Hisz nem tett ő semmi rosszat, sőt. Lehet még meg is kímélt olyan férfitől, aki lehet nem vette volna figyelembe azt én mit szeretnék, vagy nem szeretnék. A szobámba érve, egy kicsit teltebb nő mosolyogva várt már.

– Ő itt Celiste, remek munkái vannak. Hagylak is titeket.

– Hádész – szólította meg váratlan a nő, de meglepett. Túlságosan kislányos hangja volt, termetéhez képest.

– Igen? – fordult meg az ajtóból és várakozva figyelte.

– Nem lenne jobb egy fekete menyasszonyi ruha?

– Azt mondtam: Nem! Ez az ő nagy napja és ha sárga ruhát akar, vagy Lillát, te megadod neki? Érted? Nagyon imádom a munkáid, de ha ellenkezel – felelte ekkor fenyegető hangon a nő pedig azonnal bólintott.

– Ahogy kéred, persze. Én csak teszem a dolgom, a csekket meg majd küldöm.

– Köszönöm. Perszephoné, estére itt lesz édesanyádtól a tej. Azt javaslom, lefekvés előtt idd meg, lehet jobb lenne.

– Rendben – egyeztem bele, de láttam, hogy meglepi őt.

– Kezdesz jó kislány lenni, látom – bólintott, majd indult volna, de a gondolat csak nem hagyott.

– Egy utolsó kérdés.

– Még pedig – fordult ekkor meg, de még mindig türelemmel volt felém. Az akkori dühe mintha semmivé vált volna.

– Ha Mézvirág tej nélkül ittál volna Gránát almát, sohasem láthattad volna a felsőbb világot. Örökre itt ragadtál volna.

– De ha így iszok utána, akkor is – próbáltam összerakni, hogy érezzem a helyzet súlyosságát.

– Ha önszántadból iszod meg, akkor a birodalmamba maradsz, ha nem. Akkor – ekkor elhalkult.

– Akkor? – kíváncsiskodtam.

– Az alvilág ura vagyok, képes vagyok életet adni és elvenni. De még magam sem tudok mindent megtenni azért, hogy teljesen el ne veszítselek. A Gránátalma teljesíti akkor egy kívánságod és oda visz, ahova akarod.

– Szóval mindenképp a bele egyezésemmel, kell, hogy megigyam.

– Az esküvőn felfogom kínálni, de te döntöd el, készen állsz vagy sem. Teljesen megértelek és szeretném jelezni, hogy attól mert megvettelek, nem vagy a tulajdonom. Egy új lakó vagy egyelőre, aki a vendégszeretetem élvezni. Ennyi.

– Köszönöm – ennyi. Csak ennyit tudtam kipréselni magamból, majd szó nélkül elsétált.

El nem tudtam képzelni, mi történt gyerekkorunkban amiért ennyire megértő és türelmes velem. Az emlékeim, elvesztettem akkoriból sajnos.