(24.)

Sziasztok!

Na szóval ezért húzódik ez az egész, ez már a második javított verzió :D

Próbálom rövidre fogni és tényleg mindent kiszorítani, hogy –senki  – csorbája ne sérüljön…

   Tegnap, úgy gondoltam, az ominózus csütörtök után egyszer és mindenkorra beleverem J fejébe, hogy ne írogasson. Nem érek rá ezt nézegetni, nem is akarom nézegetni.

  Ott a telefon, egy héten egyszer hívjon, és ezt tartsa be. Egy darabig működött is, majd húsvét után cirka egy hónapra eltűnt. Ez után ne úgy csináljon, hogy minden rendben van mert nincs. Van más dolgom is, nem az én feladatom felhívni a figyelmét, hogy: - juhú, egy hónapja nem érdeklődtél, hogyan van a gyereked, de nyugi még bírja a házi otthonlétet…

  Tudatára adódott, hogy babát várok, ezzel pedig teljesen elúszott a hajó és az a gondolata, hogy belőlünk valaha egy pár lesz. Mondjuk ez is ha húszszor nem lett elmondva, hogy nagyon szeretem a párom minden rendben van köztünk, csomószor összerak ha lelkileg ki vagyok, van amikor én őt, nagyon jól összepasszolunk. Mind érdeklődésben, korban. 

Pedig azt mondták a halak nem jó páros, de úgy látszik mi rácáfoltunk.

  Remélem, most már rájön, hogy lett volna lehetőség, hogy marha jóba legyünk, de annyi fájdalmat okozott már, annyit ígérgetett már. Szeretném, ha tényleg csak az első gyerekre szűkülne le az érdeklődése és nem érdekel semmi más. Ja de a cuccaimat igazán elküldhetné már azt a két darab táskát amibe van pár dolgom… 

Remélem ez rendeződni fog most már.

Hamarosan újra anya leszek, ezért mindennap, pakolgatok, alakítom, ahogy tudom belülről a házat, hogy mire jön a pici addigra csak ő legyen és minden flottul legyen.

  Jogos a kérdés, miért nem álltam neki előtte? Mikor beköltöztünk még nem alakult ki semminek a helye, csak eltettem mindent. Ehhez idő kell. Aztán jöttek a vizsgálatok bölcsőde, óvoda, mellette munka, akkor nem volt erre idő agyalni. Ha volt is időm épp akkor írtam a véletlen találkozás huszonhatodik javított verzióját, de ötlethiány miatt most pihen.

  Párom is tegnap mosolyogva megjegyezte, mennyire jó, hogy mindig agyalok valamin. 

Én ilyen vagyok, de más úgy, hogy többen vagytok és ezeket a kreatív agyalásokat nem tudod megcsinálni és más a saját portád.

  Mivel mára viharos szelet mondtak, így neki állok a konyhai egyik szekrénynek, aminek tegnap akartam, de annyira be volt állva a vádlim, hogy lépcsőzni alig bírtam, nem, hogy székre felmászni.

Ezért is írom meg gyorsan gépen ezt a posztot, utána nem tudom hogyan lesz net. Ha napközbe tudok, azért még jelentkezem.

Jövő héten utolsó hét aztán jön a május hamarosan kinézet váltás is lesz. ;)

2020. ápr. 25.