(11.)

Miután a telefonom rendbe tettem, most már kevésbé merül. De azért még figyelni fogom. Most pár napja a telefon is belassult. Nem tudom, hogy esetleg más, vagy a net miatt. Majd elválik.

Ha valami változás van, megírom.

  Tegnap mikor beszélgettünk este párommal, néhány aggodalmát osztotta meg velem. Fél, hogy a rengeteg ember majd éhesen megindul, elkezdik majd kifosztani a kis falukat, viszik, majd ami mozdítható. Bevallom megértem. Az ember eddig nem arról volt sűrűn híres, hogy összetartson. 

Ha vinni kellet előbb vitt mástól, minthogy kérjen. 

Itt van a Koronavírus járvány, most annyi csaló mászkál, próbálja az időseket átverni, ami szerintem dühítő.

Persze nem azt mondom, hogy nincs jó ember. De ha beütne itt valami istenverte csapás, ami miatt tényleg megindulna a nép és elkezdene fosztogatni, amitől a párom tart is, biztosan nem fogna össze senki. 

Sajnos sok dolgot megéltem már van, amit a saját bőrömön is. Lásd Augusztus 20. mikor a vihar miatt emberek konkrétan egymást taposták, hogy bemenekülhessenek valahova. Nem, ez nem valami olcsó elrontott film kulissza egyike. Ott voltam, láttam. 

Azért reménykedem benne, hogy mindez nem történik meg és tényleg békében átvészeljük a járványt. 

  Igazából tegnap ezért is nem írtam. Elkezdett nekem is komolyan járni az agyam, még is hogyan lehetne egy ilyen csapásra felkészülni?

Vajon valóban kell ilyentől rettegni?

Aztán elgondolkoztam azon is amit apósom mondott. Attól tartanak, hogy ősszel újra lesz koronavírus.

Mondanám azt, végig söpör a világon és eltűnik, de az - az igazság, hogy ez nem így fog működni. 

Én is attól félek, hogy ugyanúgy lesz, mint a többi vírus, hogy időnként felüti majd a fejét. 

Ne legyen igazam, de mindig szoktam mondani, jobb félni, mint megijedni.

  Tegnap nálunk iszonyatos szél volt délelőtt, kimentünk egy fél órára elég is volt. Délután egy kicsivel többet tudtunk kint lenni, de érezni lehetett az idő nem nekünk kedvezz. 

Persze a fagy sem és a hó se ért ide, amit annyian mondogattak. 

  Ma is süt még a nap, de hideg van nagyon. Talán délutánra kijutunk. Majd elválik. Most megint várom a kenyeret, ebédem mára van még. 

  Kaptunk házi feladatott az Óvodai fejlesztőtől. Most leírnám hosszadalmasan, hogy kezdem érteni miért nem ülhettem be egy órájára sem a gyereknek, de megkímélek titeket. Tömören és velősen annyi, hogy az eddigieknek kemény 3 %-át tudtam felhasználni a többi mind nagy csoportosoknak szól. Legalább is szerintem egy olyan problémás, mint a fiam aki nem beszél, nem fogja elmondani, honnan indul a pillangó és hova érkezik a testén. 

  Ma már ragasztottunk, rajzoltunk ma nincs jó kedve. Talán délután, ha bejöttünk megpróbálok valami húsvétit ismét csinálni vele. 

Mára ennyi, majd jelentkezem. 

2020. ápr. 1.