(18.)

Sziasztok!

Húsvét, ma lenne a locsolkodás, és szerettem volna valami frappáns kis versikével indítani a napot, de sajnos más keresztbe vágott.

Az oldalam elkezdett megint fájni, de most durvábban, szóval ismét front jön, ami valószínű pár nap kiesést fog hozni az életünkbe.

   A másik borzasztó dolog, hogy a kisgépembe, ami tényleg utolsó mentsvár volt, úgy kaptam meg öcsémtől anno, hogy neki nem kell nem azt mondom, hű de lehet vele játszani, de a főbb dolgok, az e-mailek, a Blog és az írás elfut. Egész mai napig mikor elindítottam, pár perc után elkezdett kattogni a winchestere. Azóta kattog és a jelekből ítélve nyilvánvaló, hogy egyszer megadja magát a gép.

Na ez pont most nem hiányzott. Ki tudja meddig tart a vírus járvány, és most az állapotom miatt is ha akad szabadidőm az írásaimmal is lassan haladok.

      Tiszta para vagyok, hogy ez az egész Októberig kitart és egyedül kell bent lennem mikor szülni fogok. Nem vagyok egy beszari ember, de mikor az első gyerekemmel voltam bent és az apja „nem kapott taxit” jeligével nem ért be öcsém fogta végig a kezem. Ez mindvégig olyan erőt adott, úgy végig kísért, hogy konkrétan nem páráztam. A párom, akinek első gyereke lenne meg lehet bent sem lehet az apás szülésen. És akkor vágj mosolygós arcot mikor a másik utcából felhallatszik a házibuli hangja. Dühös vagy, mert tudod, hogy otthon ülve négyen nem fognak neki állni bulizni, tuti mások is ott voltak. Te meg azon rágódsz mi lesz hat hónap múlva. A rizikóról ne is beszéljünk, hogy az újszülöttet hogyan hozod haza. Bent fognak akkor tartani több ideig is?

Sok kérdés merül fel bennem. Mikor neki vágtunk ennek az egésznek akkor még úgy voltam vele, a kisfiamnak, aki nem igazán érti még a dolgokat, de azt megérti ha anyának el kell mennie mert dolga van, pár napot majd akkor is megért. Most meg teljesen minden rezeg.

      És akkor mások meg házibulit tartanak, mások kiviszik a gyereket babakocsival levegőzni, mikor a faluba mindenkinek van udvara. Minek viszik akkor sétálni a gyereket? Kiállsz vele és tologatod. Mikor a kisfiam három hónapos volt, és marha rossz idő volt, jeges volt az út, akkor én speciel, beöltöztettem mintha kivittem volna, betettem a hordozóba és nyitott ablaknál felöltözve sétálgattam vele, közbe szellőztetve is volt.

Miért nem lehet megoldani ezt emberileg? Miért kell hozzá állni, úgy minek ez a hiszti? Miért nem lehet betartani hogy a Maradj Otthon a kisgyerekes családra is tartozik? A házibulizókra is.

Azt hiszed, nekem nem lenne jó levinni a gyereket sétálni? Nekem nem lenne jó simán végig csinálni ezt az egészet a vírus nélkül? Azt gondolod, nem lenne jó nekem is gondtalanul elmenni, kikapcsolódni? Nekem is hiányzik. És nem mutathatom ki a félelmemet a kisfiam miatt.

Ez az egész most olyan mintha önkéntes Karanténban lennénk. A párom dolgozni jár, családi gazdaságban nem mondhatod, meg a földnek várj, mert Koronavírus van.

Vetni kell, szántani kell. Kisétál, a traktorig beszáll, és ki se száll hazáig. Senkivel sem érintkezik.

Még is hazaér a legelső veti le a ruháit, teszi be  a mosógépbe és mosakszik lefele, hogy véletlenül se.

Iszonyatosan nehéz a szezonmunkáknak nem mondhatod, hogy állj le. A repcének, Tritikálénak, búzának nem mondhatod, ne zöldellj, ne légy beteg.

Szóval mindent összegezve, külön műsor van már, többször felhívják az emberek figyelmét.

Az én plusz egy kinézetem sem hatna meg senkit. Szóval a kinézeteim maradnak sajátok, és nem állok a sorba, ahogy terveztem.

Az új kinézetet mind Blogra mind pedig G-Portálra hamarosan felteszem.

2020. ápr. 13.