(19.)

Sziasztok!

      Ma elpanaszoltam legjobb barátnőmnek írásban, hogy kicsit kihúzom a dugót. Vagy is leszedtem a messengert a telefonomról, mert jó édesanyám kikészített. Persze sose vitatom, hogy amit csinál, cirka 180 km-ről jó indulattal teszi.

Jól is esne, ha nem tenné mindezt pont fordítva, és direkt kritizálva, megbántva tiporna a sárga földbe. Sohasem mondtam azt tökéletes vagyok. De mikor egy nap 7 mosást is mostam, - igen mert aznap volt a kaotikus pisiljünk be világnap – és csak szedtem le a száradt ruhákat és tettem fel a mosottakat nem volt időm hajtogatni, mert más dolgom is volt. De három nappal később nyoma sem volt a kaotikus háromnapos káosznak.

      Azt hiszem másnál is előfordul, hogy vannak, napok mikor minden kisiklik. Én amióta a hormonjaim megkapták a nyaralást és terhes lettem konkrétan egy érzelmi hullámvasúton ülök.

Ehhez nem kell még a „ismétlem, ha jó szándékkal teszi is” rosszmájú, epés, bántó megjegyzései.

      Három napja tűröm már a folyamatos csesztetést. Kétszer úgy begörcsöltem, hogy konkrétan azt hittem ügyeleten végezzük.

Rájöttem, hogy vagy lefotózom a gyereket és nem videó kamerázunk, ami lehetetlen mert akkor én leszek a világon a legbunkóbb ember a földön. Így humánusabb verzióban úgy döntöttem, hogy a mai reggeli ominózus nap után kihúzom a dugót és leszedem a Messengert.

      Én úgy gondolom, hogy ha valaki segíteni akar, megérti a másik lelki helyzetét. Lehet ő nem volt, de megértőbb lehetne és sejthetné, hogy ez most nem biztos, hogy jó. Ha segítek megértem teljesen a másikat, ha nem akkor pedig nem segítek, csak beszélek az unokámmal és kész.

      Ma amúgy is front van, a kisfiam folyamatosan mindenért hisztizik, és bárhogyan próbálom megnyugtatni fél óra múlva másért megy a hiszti. A kicsi meg a reggeli óta folyamatosan megkeményítem, majd ellazítom a pocakot napja volt, plusz a front, ami miatt konkrétan úgy éreztem magam mintha frissen műtöttek volna és a műtött sebeim fájtak. Édesanyám viselkedését is próbálom az időre fogni, de mindig mindenre nem foghatom. Akkor ki fog készíteni ugyanúgy, mint a fiamnál, amit nem akarok mert nincs itt a közelbe a saját magam ura vagyok, a saját házamba és ezt most tényleg szeretném úgy csinálni ahogyan én szeretném, mindenféle extra és rossz májú megjegyzés nélkül.

      Most azon is elgondolkodtam, hogy nem biztos, jó-e az is ha mikor hazajövök a kórházból a kicsivel besegít. Lehet, arra a hétre otthon tartom a gyereket – ha lesz óvoda-, és majd akkor megy mikor már babakocsival én is tudom vinni a picit.

De ezek távlati dolgok. Egyelőre még itt a Koronavírus.

Aztán holnap elválik, lesz-e valami reggel vagy nem…

Úgy is megírom. Addig is puszi.

Ui: Ja igen, tegnap felraktam az új kinézetet a Portálra.

2020. ápr. 14.